Tegnap reggel Andrásért a kölcsön-BMW-vel jött a mentora, Laci. Ez egy 1991-es BMW 735. A képen nem a miénket láthatjátok, ezt csak a netről szedtem le, hogy megmutassam, milyen. Színben, alakban ugyanígy néz ki, csak egy kicsit elhasználtabb :) Próbálok tisztelettel beszélni róla, elvégre majdnem annyi idős, mint én, és mégis remekül megy :D Tényleg fura érzés volt hömpölyögni egy 2 és fél tonnás nagy autóval a californiai autópályán... :) András nagyon élvezi vezetni, ma reggel ezt mondta, mikor elment dolgozni: "alig várom, hogy beüljek ebbe a kocsiba!" Képezeljétek, még tetőablaka is van! Komoly életérzés benne ülni... :)

Szóval mikor délután András eljött a munkahelyről, beültünk a BMW-be, és elindultunk lakást nézni. Előre kinéztem párat, és a googlemaps-en azt is megnéztük, hogy pontosan hogyan kell menni. Ráadásul mindenki azt mondta, hogy ne aggódjunk, itt csak párhuzamosan és merőlegesen vannak az utak egymáshoz képest.Kicsit persze izgultunk, de inkább csak amiatt, hogy minden új: a kocsi, a kresz, a terep.

Nos a konklúziók: NEM igaz, hogy minden utca párhuzamos és merőleges! Igenis vannak olyan utak, amik egyszer csak elkanyarodnak, és pár perc után azt sem tudod, hogy északnak vagy délnek mész... :) Viszont tényleg nagyon könnyű megfordulni, kb. minden kereszteződésnél van lehetőség rá, és mindenki szívesen megmutatja, merre kell menni. De nagyon fontos, hogy mindig legyen nálad legalább egy térkép!!!! (Mi próbáltunk venni, de a fickónak pont elfogyott...) Egyébként pedig logikával tényleg a legtöbb helyzetben rá tudsz jönni, hogy melyik irányba kell menned, hacsak nem vagy olyan szerencsés, mint mi, hogy kifogd azt a néhány utat, ami kanyarog is... :)

Amúgy nagyon élveztük az egészet, király volt a BM-vel ide-oda menni, mintha csak kocsikázni mentünk volna. És hála Istennek az idő sem kötött minket, úgyhogy semmi gond nem volt abból, ha vissza kellett fordulni valahol.

És a nap poénja: a lakásnézegetés után elmentünk Palo Alto-ba az IKEÁba, mert törölközőt és kispárnát akartunk venni, hogy növeljük a komfortunkat. Nagyon vicces, de az IKEA tényleg madnem ugyanúgy néz ki mint otthon! Az árak is tök ugyanazok, és a kínálat is megegyezik. Az elrendezés egy kicsit más, de amúgy otthon-érzésünk volt :) Itt is vacsoráztunk.

Na és a legjobb rész az volt, hogy még Magyarországon bent hagytam a pénztárcámban a nászajándékba kapott IKEA-kártyákból azt a kettőt, ami még megmaradt, és tegnap fizetéskor a kezembe akadt. Gondoltuk, miért is ne, próbáljuk meg, és képzeljétek, elfogadták :D Mondjuk kicsit nagyot nézett az eladó, amikor lehúzta a kártyát, s kiírta, hogy 8000 van rajta.... Aztán felvilágosítottuk, hogy ez em dollár, és akkor jót nevetett, és átszámolta :) Szóval köszönjük szépen a Kazár család nászajándékát, most sikerült is felhasználni! :) :) :) (külön poén, hogy pont a tiétekkel fizettünk itt :) )